Nouvella

Hajnali 2 óra. Vagy éjfél.  De az is lehet, hogy még csak este 10 óra. Franc’ se tudja és őszintén szólva, nem is érdekel. Kicsit lehúzom az ablakot, mielőtt behánynék a frissen tisztított és természetesen nem olyan régen vásárolt undorítóan tömény vaníliás illatosítóval belengett taxiba. Érzem, ahogy a jéghideg szél csípi az arcom. A sofőr… Tovább »

Ha elképzellek.   Ha elképzellek, hogy milyen vagy, nem látok mást, csak a vágyat a szemedben, hogy engem akarsz. Ezt képzeltem akkor is, amikor felhívtál.  Nem is figyeltem a számot a telefonom kijelzőjén, csak nyúltam, mit nyúltam! Kapkodtam érte.  Rettegtem attól, hogy ha nem veszem fel, már le is teszed, hogy már nem is akarsz… Tovább »

Én nem, én soha. Undorító. A gondolattól is felfordul a gyomrom. Akkor inkább egyedül. Még élek. Még élek… Rohanok, keresztül a városon. Van félórája- ráérek? Rá. Szabadkozom magamnak, most utoljára. Utoljára, utoljára. Normális élet. Kattog a fejem. De mégsem, mert tompa. Az érzés. Az érzés, mely a hatalmába kerít. Megnyugszom valaha? Nem. Kétlem. Rohanok s… Tovább »

Tegnap még szerettél. Most már nem- vonod meg a vállad, mintha csak valami légytől vagy más bosszantó dologtól akarnál megszabadulni. Lemerültem. Mint egy telefon. Kikapcsoltam. Születési rendellenség lehet az oka, hogy a váratlan, ám de annál nagyobb koncentrációt kívánó szituációban az agyam kikapcsol, és nem képes a gondolkodásra. Mert most is sokkal jobban érdekel a… Tovább »