Ha elk\u00e9pzellek.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Ha elk\u00e9pzellek, hogy milyen vagy, nem l\u00e1tok m\u00e1st, csak a v\u00e1gyat a szemedben, hogy engem akarsz.<\/p>\r\n
Ezt k\u00e9pzeltem akkor is, amikor felh\u00edvt\u00e1l.\u00a0 Nem is figyeltem a sz\u00e1mot a telefonom kijelz\u0151j\u00e9n, csak ny\u00faltam, mit ny\u00faltam! Kapkodtam \u00e9rte.\u00a0 Rettegtem att\u00f3l, hogy ha nem veszem fel, m\u00e1r le is teszed, hogy m\u00e1r nem is akarsz engem.<\/p>\r\n
Tudtam, hogy nem akarsz engem. Persze, hogy tudtam. \u00c9n az igazit keresem, mondtam neked.<\/p>\r\n
J\u00f3. \u00a0Addig, am\u00edg meg nem tal\u00e1lod, itt leszek neked \u00e9n- kacsintott\u00e1l \u00e9s azt, hogy \u201eaddig\u201d kihangs\u00falyoztad.<\/p>\r\n
Hirtelen kaparni kezd a torkom. \u00dajra kezdem, amit az el\u0151bb m\u00e1r elmondtam.<\/p>\r\n
\u00c9n\u2026\u00e9n\u2026 az igazit keresem. Aki \u00fagy n\u00e9z r\u00e1m, hogy\u2026- pedig otthon olyan j\u00f3l ment. Megfogadtam Juli tan\u00e1cs\u00e1t \u00e9s a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt pr\u00f3b\u00e1ltam elmondani a monol\u00f3got, amit el\u0151z\u0151 d\u00e9lut\u00e1n ketten \u00edrtunk. A Juli meg \u00e9n.<\/p>\r\n
- Ne, ezt ne mondd neki! \u2013 csattant fel legjobb bar\u00e1tn\u0151m.<\/p>\r\n
- De h\u00e1t ez az igazs\u00e1g- motyogtam az orrom alatt sokkal ink\u00e1bb magamnak, mint neki.<\/p>\r\n
- De ilyet nem mond senki a mai vil\u00e1gba\u2019 m\u00e1r! Hogy a szemedbe n\u00e9zve a tavaszi mez\u0151t l\u00e1tom. Honnan szedsz te ilyen baroms\u00e1gokat?! \u00a0Aj, n\u0151j m\u00e1r fel v\u00e9gre \u00e9s \u00e1llj ki magad\u00e9rt- ezt mondta Juli.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n meg azt is mondta, hogy ne legyek megalkuv\u00f3. \u00c9s hogy igenis, mondjam meg neked, hogy nem szeretlek m\u00e1r \u00e9s nincs r\u00e1d sz\u00fcks\u00e9gem. Hogy mondhatn\u00e9k \u00e9n ilyet? Tudod, hogy a mindenem vagy.<\/p>\r\n
Eleinte nem zavart, hogy \u00e9n neked nem. Hogy a m\u00e1sodik lehet csak, vagy a harmadik, vagy a negyedik, vagy a J\u00f3isten tudja, hogy mikor h\u00e1nyadik.\u00a0 Ha lebukt\u00e1l, m\u00e1rpedig el\u00e9g sokszor lebukt\u00e1l, eleinte szabadkozt\u00e1l.\u00a0 Hogy utols\u00f3 volt, most m\u00e1r t\u00e9nyleg csak \u00e9n \u00e9rdekellek. Nem kell neked m\u00e1r senki m\u00e1s az \u00e9letedb\u0151l. Sem a m\u00faltb\u00f3l, sem a jelenb\u0151l. Csak \u00e9n. \u00c9n meg elhittem. Mert el akartam hinni.<\/p>\r\n
K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r nem is szabadkozt\u00e1l. M\u00e1r csak r\u00e1m n\u00e9zt\u00e9l \u00e9s v\u00e1rtad, hogy d\u00fch\u00f6s legyek.\u00a0 Mert tudtad, hogy d\u00fch\u00f6s leszek. Melyik n\u0151 ne lenne d\u00fch\u00f6s, ha a szerelme megcsaln\u00e1? De k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r nem lettem d\u00fch\u00f6s.<\/p>\r\n
Ink\u00e1bb valamif\u00e9le vonzalmat \u00e9reztem azok ut\u00e1n a n\u0151k ir\u00e1nt, akikkel \u00e1gyba b\u00fajt\u00e1l.<\/p>\r\n
Elk\u00e9pzeltem \u0151ket. Nem haragudtam r\u00e1juk, mert tudtam, hogy akkor ott, vel\u00fck, boldog volt\u00e1l.<\/p>\r\n
\u00c9s nekem csak az sz\u00e1m\u00edtott, hogy te boldog legy\u00e9l.<\/p>\r\n
Nekem nem volt semmi k\u00e9r\u00e9sem, nem k\u00f6vetel\u0151ztem. Egyszer\u0171en belet\u00f6r\u0151dtem. De ez nekem j\u00f3 volt \u00edgy! Hogy f\u0151zhettem neked, hogy \u00e1polhattalak. Hogy melletted lehettem a neh\u00e9z percekben.<\/p>\r\n
B\u00fcszke voltam, hogy any\u00e1d hal\u00e1lakor is velem volt\u00e1l. Hogy egyed\u00fcl nekem s\u00edrtad ki magad \u00e9s \u00e9n simogattam a fejed, amikor a mellkasomra tetted. \u00dagy kapaszkodt\u00e1l bel\u00e9m, mint soha azel\u0151tt.<\/p>\r\n
\u00c9s \u00e9n groteszk m\u00f3don, de h\u00e1l\u00e1s voltam any\u00e1dnak.<\/p>\r\n
Aznap eg\u00e9sz \u00e9jjel szeretkezt\u00fcnk. Nem sz\u00e1m\u00edtott senki \u00e9s semmi. \u00c9s akkor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy ez \u00edgy is lehet(ne). \u00a0De nem \u00edgy volt.<\/p>\r\n
M\u00e1snap reggel \u00f6sszecsomagoltam a ruh\u00e1im. Az ed\u00e9nyeket nem. Nem akartam zajt csapni, nehogy fel\u00e9bresszelek. \u00dcltem az asztaln\u00e1l, k\u00e1v\u00e9t ittam \u00e9s n\u00e9ztem ki az ablakon.<\/p>\r\n
Izgatottan figyeltem a k\u00e9s\u0151 \u0151szi term\u00e9szetet a budai konyh\u00e1d ablak\u00e1b\u00f3l.\u00a0 A sz\u00e9lr\u00f3zsa minden ir\u00e1ny\u00e1b\u00f3l repkedtek a falevelek. Majd kij\u00f6tt\u00e9l a konyh\u00e1ba.<\/p>\r\n
- Ezt akarod? \u2013 k\u00e9rdezted. Mondtam, hogy igen. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy el akarlak hagyni.<\/p>\r\n
- J\u00f3, \u00a0h\u00e1t akkor menj- majd bement\u00e9l a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. \u00c9s nem j\u00f6tt\u00e9l ki onnan.<\/p>\r\n
\u00c9n h\u00edvtam Julit, hogy elmondjam neki, az igazit keresem \u00e9s nem te vagy az. Juli ujjongott \u00f6r\u00f6m\u00e9ben.<\/p>\r\n
Akkor sem lett volna boldogabb, ha mondjuk, megnyeri a lott\u00f3 \u00f6t\u00f6st \u00e9s sok p\u00e9nzt kap.<\/p>\r\n
Eltelt f\u00e9l\u00e9v \u00e9s sem te sem az igazi nem jelentkezett.<\/p>\r\n
\u00c9s egyszer csak felh\u00edvt\u00e1l. Hogy tal\u00e1lkozzunk, mert l\u00e1tni akarsz.<\/p>\r\n
\u00c9n akkor nagyon megijedtem! \u00c9s \u00e9n ut\u00e1na h\u00edvtam a Julit, mert \u0151 m\u00e9gis csak tapasztaltabb. Nekem senkim nem volt m\u00e9g te el\u0151tted. Nem tudtam, hogy hogyan kell vagy sz\u00fcks\u00e9ges reag\u00e1lni egy-egy cselekm\u00e9nyre. Mindig \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen viselkedtem, sz\u00edvemb\u0151l \u00e9s sohasem az eszemb\u0151l.<\/p>\r\n
\u00c9s ez\u00e9rt kellett otthon, a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt \u00e9s Julival is gyakorolni a monol\u00f3got. Amit ketten \u00edrtunk. A Juli meg \u00e9n.<\/p>\r\n
A kedvenc hely\u00fcnk\u00f6n tal\u00e1lkoztunk. Vagyis\u2026 A te kedvenc helyeden. \u00c9n csak miattad szerettem meg azt a nagy, ny\u00fczsg\u0151 k\u00e1v\u00e9z\u00f3t. Engem ideges\u00edtettek a f\u00e9nyek, a hangos zene \u00e9s a hatalmas m\u0171mosoly a k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban dolgoz\u00f3k arc\u00e1n.<\/p>\r\n
Te azt mondtad, hogy ez egy kir\u00e1ly hely. Nem tudtam, mit jelent az, hogy kir\u00e1ly hely. De elhittem neked.<\/p>\r\n
Miut\u00e1n \u00f6sszepakoltam a ruh\u00e1im \u00e9s az ed\u00e9nyeim ott hagytam, soha t\u00f6bb\u00e9 nem mentem a k\u00e1v\u00e9z\u00f3 k\u00f6zel\u00e9be se. Undorodtam att\u00f3l a helyt\u0151l.<\/p>\r\n
De most a te kedved\u00e9rt megint elmentem. \u00c9s ott \u00fclt\u00e9l \u00e9s m\u00e1r k\u00e9rted is a k\u00e1v\u00e9m, pedig nem is k\u00e1v\u00e9t akartam inni, de nem mertem neked elmondani.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n, mint aki verset mond, \u00fagy mondtam fel a meg\u00edrt sz\u00f6veget. Te h\u00e1trah\u0151k\u00f6lt\u00e9l el\u0151sz\u00f6r \u00e9s ut\u00e1na mondtad, hogy m\u00edg az igazira v\u00e1rok, ott leszel nekem.<\/p>\r\n
\u00c9s amit ezut\u00e1n mondtam, m\u00e1r nem is neked mondtam, hanem az igazinak, annak, akit elk\u00e9pzelek.<\/p>\r\n
Hogyha elk\u00e9pzellek, nem l\u00e1tok m\u00e1st, csak a v\u00e1gyat a szemedben, hogy engem akarsz\u2026<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}