1.0Nouvellahttps://novella.cafeblog.hueperhttps://novella.cafeblog.hu/author/epe/<p>Én nem, én soha. Undorító. A gondolattól is felfordul a gyomrom. Akkor inkább egyedül. Még élek. Még élek…</p> <p>Rohanok, keresztül a városon. Van félórája- ráérek? Rá. Szabadkozom magamnak, most utoljára. Utoljára, utoljára. Normális élet. Kattog a fejem. De mégsem, mert tompa. Az érzés. Az érzés, mely a hatalmába kerít. Megnyugszom valaha? Nem. Kétlem.</p> <p>Rohanok s megállok. Hol kezdődött? Hol rontottam el? Én vagyok a hibás. Én vagyok a hibás?</p> <p>Százszor is végig nézném az előzményeket, visszatekerném - aha, igen, itt nem kellett volna kacérkodnom, nem kellett volna hangosan nevetnem, nem kellett volna annyira kiadni magam. Kiadtam magam? Ki. Magányos voltam. És most…? Most is.</p> <p>És egy szemét ribanc. Fáj? Igen. Akarok változtatni? Igen. Nem.</p> <p>Az órámra nézek. Sietnem kell.</p> <p>Belépek. Rám néz. Ránézek. Vágy és iszonyat érzéki kavarodása.</p> <p>Jó voltál? – kérdezi s már rajtam van. Bennem van. –Jó. Hazudom. Pedig nem. Az istenit neki, nem voltam jó.  Mondjam el neki?  Nem. Megbántanám.  Érdekel? Igen. Bassza meg.  Letelt a félóra. Félórám. Talán háromfél egy egész. Gondolok erre. Próbálok nyugodt maradni.</p> <p>Most menj- kér.  – Visszajöjjek ? – kérdem.</p> <p>Rágyújt lassan. – Gyere- vállat von.</p> <p>Nem tudom, nem emlékszem. Kielégült és mérges voltam. Azt akartam, hogy neki is fájjon.  Hogy érezze azt, amit én. Hogy lüktessen, hogy sikítson, hogy toporzékoljon.</p> <p>Ott feküdt a konyhapulton. Fényes volt és éles. Mosolyra húztam a számat. Nem akartam mást. Csak azt akartam, hogy érezze a fájdalmat, hogy érezze a lüktetést.</p> <p>Hátulról egy szúrás. Megleptem vele. Megfordul. Elölről egy szúrás. Pont a szívébe.</p> <p>-Fáj? –remeg a kezem, a hangom. A fejem tompa.</p> <p>-Ezt akartad? Végig ezt akartad? – hadarja. Összeesik. Szerintem lüktet is. Jó. Ez jó. Végre szenved. Csörög a telefonja. Hideg víz alá tartom, akárcsak a kezem. Elfáradtam. Megbántam? Nem bántam. Sajnálom? Nem sajnálom.</p> <p>-Hívd a mentőt. Kérlek.- kér. Állok mozdulatlanul. Tönkretettél. Engem. Gyáva vagy. Dögölj meg. De nem mondok semmit. Csak állok. A kezemben a kés. Nézem, ahogy lassan csöpög belőle a vér. Milyen szép. Nézem a testet, a testet, amely annyi gyönyört és gyötrelmet okozott. Tehetetlen vagyok. Mit tettem?! Megöltem.  Még nem. Üveges a tekintete. Távolba réved. Látom, hogy utál. De az is lehet, hogy gyűlöl. Elvégre megöltem. Megöltem. Megöltem.</p> <p>- Hallo?! Megöltem. Megöltem. Jöjjenek. Megöltem.</p> <p>Jönnek. Kattan a bilincs. Érzem a hideg fémet, ahogy rácsavarodik a csuklómra. Elképzelem. Elélvezek. Halkan nyögök</p> <p>-Jogában áll hallgatni- hallom és megértem. Kordonok mindenhol</p> <p>-Nem, soha többet nem hallgatok.</p>rich